Ebben a posztban az adatok értelmezésének és rendszerezésének problémáját vesszük kicsit górcső alá, 2 kérdés mentén.
1. MIÉRT ÉL A CSATÁRÓL SZÁMOS ELLENTMONDÓ VERZIÓ, HOL CSÚSZHAT FÉLRE AZ ADATOK ÉRTELMEZÉSE?
2. HOGYAN KERÜLHETJÜK EL EZEKET A CSAPDÁKAT?
Minél nagyobb a nem egyértelmű adatok aránya egy eseménnyel kapcsolatosan annál nehezebb utólag koherens történések rendszerévé formálni azokat. Az emberi elme ilyen esetekben hajlamos az egyszerűsítésre, az adatok tudattalan szelektálására. Van, aki jobban el tudja kerülni az ebből fakadó csapdákat, van, aki kevésbé. „Egyszerűbb”, kevesebb energiabefektetést igényel egy kézenfekvő gondolatot keresni és „elfelejtkezni” a hozzá nem illeszkedő adatokról. Fokozza a problémát, hogy ha egy hiteles ember fogalmaz meg egy jónak látszó, de mégis tévesnek bizonyuló gondolatot: ez hosszú időre, akár évtizedekre tévútra viheti mások gondolkodását is.
Mi, akik a rekonstrukcióval foglalkozunk hajlamosak lehetünk találni egy újszerűnek ható és számunkra szimpatikus, koherensnek látszó gondolatot, amely 70-80 százalékban illeszkedik az adatokhoz. A maradék 20-30 százaléknyi adatot pedig akár tudat alatt nem vesszük figyelembe, tévesnek állítjuk be, esetleg úgy „értelmezzük”, hogy úgy tűnjön alátámasztják az elméletünket. Olvasva a különböző elképzeléseket úgy gondolom, hogy még a profi szakemberek sem mindig tudják elkerülni e csapdahelyzetet, ez azonban inkább emberi vonás, nem a szakmai tudás mércéje. A mohácsi csata esetében ráadásul – talán az egyértelmű adatok hiányában és az érzelmi töltet okán – mintha erősebb lenne ez a hatás.
Még egy érdekes számadat: A csata rekonstrukciója nem hétköznapi, nehéz, sok zsákutcával tarkított, gondolkodtató probléma, ahol annak a bizonyos ellentmondó 20-30 százaléknak a helyre tételéhez sokszor az összes erőfeszítés 70-80 százalékára lenne szükség. Nem túl bíztató perspektíva.
Szerencsére azonban e, később zsákutcának bizonyuló tévutak is előrébb vihetik a rekonstrukciót, például bizonyos részproblémák fókuszba helyezéséve. Így végső soron elősegítheti a tisztázás folyamatát. E tévutak sokat segítenek nekünk, akiknek ugyanazt a gondolatmenetet már ne kelljen végigjárjuk. Manapság már több emberrel meg tudjuk vitatni a felmerülő lehetőségeket, illetve sokszor pedig nincs is más dolgunk, mint az elődök által már fáradtságos munkával előkapart adatokat újra mérlegre tegyük, immár újabb ismeretekkel kiegészítve. Valljuk be nekünk így a 21. században némileg azért könnyebb dolgunk van…
Adódik a kérdés, hogy hogyan kerülhetjük el a fenti, értelmezési rendszerezési csapdákat? A rövid válasz, hogy tudatosan figyelünk rá. Emellett érdemes néhány fontos szempontot mindig szem előtt tartani:
1. Lehetőleg elsődleges források adataiból dolgozzunk, és igyekezzünk ezeket a lehető legaprólékosabban elemezni. A mások (mégha oly hiteles személy is az illető) által már értelmezett adatok könnyen tévútra vezethetnek minket. Számos alkalommal jártam én magam is így.
2. El kell tudni vonatkoztatni a kézenfekvő magyarázatoktól. A mohácsi csatát egyszerűbb úgy elképzelni, hogy két sereg felsorakozott egymással szemben, a mezőn, majd összecsapott. Ugyanakkor az adatokból valami teljesen más látszik valószínűnek…
3. És végül a legnehezebb dolog: Képesnek kell lennünk saját téves következtetéseink elvetésére. Akármilyen szépen is hangzik egy elmélet, ha bebizonyosodik a tarthatatlansága, akkor mihamarabb el kell búcsúzni tőle és nem szabad engedni "szabad forrásértelmezés" kísértésének. Az utolsó pillanatig kételkedjünk saját elméletünkben! Ha egy fontos adatot nem fogadunk el valósnak, azt alaposan indokoljuk meg, ha többet akkor kezdjünk gyanakodni, hogy a hiba a mi készülékünkben van…
A rekonstrukció folyamán nagyon igyekszem majd figyelni erre a problémára, szívesen veszek minden ezzel kapcsolatos építő jellegű hozzászólást!
