A TEREPBEJÁRÁS FONTOSSÁGA
A forrásokat taglaló posztok közül ezen utolsóban a térképekről és helyszíni bejárás fontosságáról ejtünk pár szót. (A következő poszttól már belekezdünk az érdemi munkába az akkori terep rekonstruálásával)
Valamire való nyomozás nem képzelhető el a helyszín ismerete nélkül, így van ez akkor is, ha egy ötszáz évvel ezelőtti eseményt szeretnénk rekonstruálni. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk ugyanis, hogy „tett” tágabb helyszíne ismert és könnyen elérhető. Hogyan tudunk hát ismereteket szerezni a terepről?
A terep rekonstruálását illetően adódik a felvetés, hogy a térképek segítségével ez könnyen megoldható. Ez azonban csak részben igaz. A területről rendelkezésre álló legkorábbi térképek ugyanis legalább 200 évvel a csata után keletkeztek. Viszont ezek is - az azóta keletkezett, illetve a mai műholdas térképekkel együtt - jól használhatóak az átalakulás trendjeinek, mértékének nyomon követésére. Nem kis szerencsénkre sem a természetes átalakulásnak sem a mesterséges átalakításnak valószínűleg nincsenek olyan következményei, amik gátolnák az eredményes rekonstrukciót. Fontos ismereteket szerezhetünk még a korabeli oklevelek tartalmának megismerésével is, amelyek támpontokat nyújtanak a földrajzi viszonyok megismerésében.
Ha azonban igazán mélyre ható ismereteket szeretnénk szerezni a terepről, akkor semmilyen térkép nem tudja helyettesíteni a helyszíni tájékozódást. A terep, valamint az irányok és a távolságok helyes érzékelése, összefüggések felismerése csak a helyszínen lehetséges. Terepi kutatásaim során számos olyan részletkérdésre lettem figyelmes, amelyet a térkép felett görnyedve hónapok alatt sem vettem észre. Például azt, hogy a mai Majs település két domb közötti hosszanti völgyben fekszik, vagy hogy a templomoknak a középkorban nem csak hitéleti szerepe lehetett, hanem tornyaikat irányjelzőnek is használhatták…
Végül az események rekonstrukciójában is elengedhetetlen a terepei jelenlét. Leírásokból ismert eseményeket akkor tudunk egy terepen igazán jól elhelyezni, rendszerbe foglalni, ha az eseményeket és a terepet is alaposan ismerjük, mindkettő beleivódott idegrendszerünkbe. Ehhez pedig nem csak olvasással, de a terepen is annyi időt kell tölteni, amennyit csak lehet. Mindez pedig nem csak tapasztalatok és újabb adatok begyűjtéséhez vezethet, de lehetővé teszi a szereplők nézőpontjába történő belehelyezkedést. Mi lehetett az adott terepen előnyös az egyes feleknek, az egyes cselekedeteket milyen földrajzi tényezők motiválhatták. 500 év távlatából ez nem könnyű, de ha ismerjük az adott kort és a szereplők szándékait, lehetőségeit akkor a terepbejárásokról számos új gondolattal gazdagodva térhetünk haza!

Az előző posztokban arról volt szó, hogy hogyan szerezhetünk közvetlen adatokat a mohácsi csata lefolyásáról. Azonban van még egy nagyon fontos fajtája az ismereteknek, amiket összefoglaló néven háttérismereteknek nevezhetünk. Ilyen közvetett, azaz nem közvetlenül a csata eseményeire vonatkozó adatok nélkül a csatára vonatkozó konkrét ismeretek nehezen értelmezhetők, sőt könnyen félrevezethetnek bennünket, amely csapdába sokan beleestek már.
Hogyan éltek az akkori emberek, milyen céljaik voltak, milyen nehézségekkel néztek szembe? Milyen volt a csata idején a Magyar Királyság és a többi résztvevő ország politikai, gazdasági, katonai helyzete, mik lehettek a szándékaik, lehetőségeik? Hogyan zajlottak az akkori csaták, hogyan harcoltak a korabeli seregek egymás ellen? Csupa olyan kérdés, amelyet csak történészek segítségével válaszolhatunk meg. A kor társadalmát, hadseregeit, eszmeiségét kutató történészek munkája nélkül lehetetlen vállalkozás lenne még a csata néhány órájának rekonstrukciója is.
Elengedhetetlenül szükségesek továbbá földrajzi, geológiai ismeretek, amelyek segítenek a küzdelem helyszínének, domborzatának, vízrajzának, útviszonyainak rekonstruálásában. Ennek kutatása csak pár éve került az érdeklődés homlokterébe, korábban egyedül az előző posztban már említett Papp László foglalkozott behatóbban a kérdéssel.
Az alábbiakban azokat a történészeket sorolom fel, akik kutatásaikkal számomra leginkább segítették a kor és a résztvevők alaposabb megismerését, akik munkáit a legnagyobb haszonnal forgattam. Emellett persze tisztelettel kell adózni azon itt fel nem sorolt számtalan szakembernek, aki munkájukkal hozzájárultak az adott kor megértéséhez.

1. KÁLDY-NAGY GYULA: Turkológus, Szulejmán szultán korának szakértője. A Török Birodalomra, és különösen annak hadkiegészítési viszonyairól szóló, török levéltári anyagokat feldolgozó kutatásai révén tudunk például viszonylag pontos becslést tudunk adni a török sereg nagyságáról, összetételéről.
2. KUBINYI ANDRÁS: Középkorkutató, a Mátyás- és a Jagello-kori Magyarország társadalmának és hadseregének szakértője. Műveiből érthetjük meg átfogóan a Magyar Királyság korabeli társadalmának, hadszervezetének helyzetét, viszonyait, működését. E tényezők alapvetően befolyásolták a csata körülményeit, alakulását.
3. ÁGOSTON GÁBOR: Történész, az oszmán hadsereggel kapcsolatos kérdések szakértője. Folyamatosan zajló török levéltári kutatásai alapján lényeges adatok birtokába jutottunk a török sereg tűzfegyverrel való ellátottságról, ágyúparkjának jellemzőről, illetve ezek harctéri alkalmazásáról, valamint a török harcrendet, harcmodort illetően.
4. B. SZABÓ JÁNOS: A fiatalabb történésznemzedék képviselője, aki az utóbbi időszakban újra „térképre helyezte” a mohácsi csatát. Történészi mércével mérve is szélesnek mondható forrásbázisú tanulmányaiban számtalan új adattal és szemponttal gazdagította a csatáról szóló gondolkodást. Széles közönség számára is érdekes és érthető ismeretterjesztő könyvei és előadásai segítenek közelebb hozni a mohácsi csatát (és más fontos ütközeteket) tudományos háttérrel nem rendelkező érdeklődőkhöz is. Az alábbi linken érhető el a mohácsi csatáról szóló előadása.
https://www.youtube.com/watch?v=jfxEJfUmtRg
A következő posztban személyes terepbejárásom tapasztalatairól lesz szó.

A MOHÁCSI CSATA RÉGÉSZETI VONATKOZÁSAI
Ebben a posztban arról lesz szó, hogy milyen eddigi régészeti eredményekre támaszkodhatunk a csata rekonstrukcióját illetően.
A mohácsi csatához hasonló emberi tevékenységek akaratlanul is nyomot hagynak a környezeten. Ezen nyomok felderítésével és a történettudomány, illetve a logikai elemzés segítségével történő helyes értelmezésével évszázadokkal később is következtetéseket vonhatunk le a történések helyével, idejével, lefolyásával kapcsolatosan.
A mohácsi csatához köthető nyomok régészeti feltárásában véleményem szerint eddig három személy eredményeit érdemes külön kiemelni.
GERGELY ENDRE 1924-25 folyamán folytatott ásatásokat a mohácsi csatatéren. Tevékenységének eredményét alapvetően befolyásolta, hogy az ásás során néhány ember kézi erejére volt kénytelen hagyatkozni. Tevékenységében elsősorban abból a feltételezésből indult ki, hogy Sátorhely környéke helyett attól, illetve akár a Borza pataktól délre eső területen zajlott le a csata, így ásatásait első sorban erre a területre összpontosította, különös figyelemmel a főút mellett fekvő Törökdombra, illetve az ún. Vizslaki rétre. Az általa találtak leginkább római eredetű maradványok voltak. A Törökdombon legnagyobb valószínűséggel a római határ (Limes) egyik őrtornya állhatott, más érdemi lelet innen azóta sem került elő. Munkája fő eredményének azt tarthatjuk, hogy a Törökdomb és környéke nagy eséllyel közvetlenül nem köthető a csatához.
PAPP LÁSZLÓ az 1950-es évek második felétől kezdve szisztematikusan kutatta a csatateret. Néprajzi háttere sokat segítette abban, hogy a helyi lakosoktól információkat nyerhessen és ez nagyban segítette a kutatásait. 1960-ban így találták meg az első ma is ismert tömegsírokat Sátorhely mellett. Ezt követő kutatásai Földvár falu megtalálására, illetve a küzdőtér behatárolására, valamint újabb tömegsírok felkutatására irányultak. Véleményem szerint Földvár lokalizációját nagyjából helyesen végezte el, és helyesen mutatott rá, hogy ez nem az a település, amely a küzdőtéren, a török ágyúk közvetlen közelében feküdt. A települést keresve jutott el a délnyugati dombvonulat lábánál fekvő középkori falu, Mersa felfedezéséhez, amelyet ő szerintem tévesen azonosított a csatatéren fekvő faluval. A tömegsírok felkutatásán túl munkájának legnagyobb eredménye a csatatér és környékéről szóló addig feltárt néprajzi, történeti, régészeti adatok első rendszerbe foglalása. https://library.hungaricana.hu/…/MEGY_BARA_JPM_evkonyv_19…/…
https://library.hungaricana.hu/…/MEGY_BARA_JPM_evkonyv_19…/…
BERTÓK GÁBOR munkatársaival a kétezres évek második fele óta foglalkozik a csata nyomainak kutatásával. Elsősorban fémkeresős kutatásra, illetve más, ásást nem igénylő módszerekre épülő munkájuk eredményeképpen elmúlt tíz évben nagy számú releváns lelet (ólomgolyók, lószerszám-, és fegyvertöredékek) került elő, amelyek első sorban a csata belső küzdőterének és főbb eseményeinek azonosításában jelenthetnek erős támpontot. Fontos eredmény egy középkori falunyom azonosítása a mai Majs közelében, amelynek elhelyezkedése teljesen egybevág a Brodarics István által leírt faluéval. Bertók Gábor munkájának legfontosabb eredménye, e falunyom azonosítása, illetve hogy mára olyan mennyiségű és minőségű régészeti adat áll rendelkezésünkre, amelyek már alkalmasak alaposabb elemzésre és következtetések levonására.
https://index.indavideo.hu/…/Nem_is_tudjuk_hol_esett_el_Mag… http://epa.oszk.hu/…/EPA00018_hadtortenelmi_2011_3_919-928.…
Illik tovább megemlíteni a magyar hadirégészet egyik úttörője, NÉGYESI LAJOS nevét, aki évtizedek óta szorgalmazza, támogatja és folytatja Majs és környékének vizsgálatát.
https://www.academia.edu/…/CSAT%C3%81K_N%C3%89MA_TAN%C3%9AI…
Néhány éve Pap Norbert professzor vezetésével egy újabb csoport kezdett dolgozni a mohácsi csatatér kutatásán, amely várhatóan régészeti feltárást is magában foglal. Erről a munkáról régészeti vonatkozású új adatokat tudomásom szerint eddig nem közöltek.
A rekonstrukció további folyamatában nagy mértékben fogunk támaszkodni a régészeti adatokra.

Ahogy a cím is mutatja, ebben a posztban röviden bemutatom a török forrásokat és azt, hogy mit érdemes róluk tudni, hogyan használhatóak a rekonstrukció folyamatában.
A szultáni naplót leszámítva a török történetírók leírásainak érdekessége, hogy nagyon dagályosak, a történéseket hosszú körmondatokkal és szóvirágokkal, „jelzőhalmozásokkal” tarkítva írták meg, első sorban a keresztények démonizálása és a török győzelem felnagyítása érdekében. Ebből kell nekünk kihámozni azokat az adatokat, amik segítségünkre lehetnek. Elbeszéléseik nem elsősorban a  (túlzó) számszerű adatok, hanem a különböző mozzanatok, cselekvések megismerésére szempontjából érdekesek. Szerencsénkre viszonylag sok török írás maradt fenn a csatáról, és szinte mindegyik tartalmaz valamennyi információt, ami segíti az események rekonstruálását. A legtöbb török mű fordítását Thury József (fotója a képek között látható) végezte el a 19. század utolsó éveiben. Véleményem szerint a török források közül az alábbi kettő a legfontosabb, ezekre lehet leginkább támaszodni:
SZULTÁNI NAPLÓ: A szultán hivatalnokai által vezetett hadinapló, ami napokra lebontva mutatja be a hadjárat fontosabb eseményeit. Mivel ez „hivatalos dokumentum”, alapvetően nem propaganda célból készült, illetve a készítői jelen voltak a csatában, a leghitelesebb török forrásnak tekinthető. Egyetlen hátránya, hogy viszonylag szűkszavú, így az események pontos lefolyásának rekonstrukciójához önmagában nem elegendő, viszont ahhoz erős támpontokat ad.
https://archive.org/details/trktrtne01thuruoft/page/314

DZSELÁLZÁDÉ leírása: Egy nagyon magas rangú török hivatalnok, aki maga is részt vett a csatában, így első kézből értesülhetett a fontos eseményekről. Művének egyik nagy értéke, hogy az eseményeket igyekszik – a szultáni naplóhoz hasonlóan – koherens rendszerbe foglalva, viszonylag részletesen bemutatni, emellett pedig török hadrendről és hadmozdulatokról olyan konkrét részleteket is leír, amelyek sem a szultáni naplóban sem más történetíróknál nem jelennek meg, nagyban segítve ezzel a rekonstrukciót. Művének címe: Az országok osztályai és az utak felsorolása.

http://real-eod.mtak.hu/2871/1/4_MHHE_DiplomaciaiEmlekek_ActaExtera_TMT_2_Irok_02.pdf

Kezdődik a 118.oldalon.

Az alábbi művek kevésbé összeszedettek, illetve átfogók, többnyire közvetett adatok alapján ismertetik az eseményeket, ugyanakkor fontos részleteket tartalmaznak, és így alkalmasak a többi forrás ellenőrzésére, kiegészítésére.
FERDI: A törvényhozó Szulejmán története
KEMÁLPASAZÁDÉ: Mohácsname
LUTFI: Az Oszmán-ház története
PECSEVI: Pecsevi török történetíró leírása a mohácsi ütközetről (ford: Vámbéry Ármin)

Az alábbi fotón Thury József látható

Kezdjük akkor boncolgatni az első kérdést: Hogyan tudunk ismereteket szerezni egy 500 évvel ezelőtti eseményről? Alapvetően két lehetőség áll rendelkezésünkre: Az ÍROTT FORRÁSOK adatai, illetve az adatokból LOGIKAI ELEMZÉS révén levonható következtetések.
Olyan adatokat, amelyek lehetőséget teremtenek a csata egyes körülményeinek, illetve mozzanatainak rekonstruálásához első sorban az írott források tartalmaznak. Ezek közül is leginkább azon ún. elsődleges források hasznosak, amelyek résztvevők tollából vagy elmondásából maradtak fent.
Az írott forrásokból HIÁNYZÓ vagy azokban ELLENTMONDÁSOSAN, TÖBBÉRTELMŰEN rögzített adatokra jelenthet megoldást a logikai elemzés, azaz hogy az adatok összességét mérlegelve megpróbálunk következtetni a legvalószínűbb lehetőségre. Ehhez azonban szükségünk van rengeteg kiegészítő- vagy háttér-információra is. Ilyen háttér-ismereteket nyújthatnak történettudományi munkák, más tudományágak ismeretanyaga, vagy például a legújabb régészeti kutatások eredményei is. E háttér-információk összegyűjtése nem könnyű feladat, sokszor speciális szakemberek segítségét igényli.
A második módszer egyik különleges formája (de a rekonstrukciónak nélkülözhetetlen eszköze) a szereplők helyébe történő belehelyezkedés. Ennek azonban van egy fontos feltétele: Tudnunk kell 500 évvel ezelőtti fejjel gondolkozni, ez pedig nem egyszerű. Nem csak a már említett, korra vonatkozó háttérismeretek széles köre, de beleérző képesség is szükséges hozzá. Nyilvánvaló, hogy minél több információ hiányzik az írott forrásokból, annál többet kell pótolni logikai modellezés által.