A MOHÁCSI CSATA RÉGÉSZETI VONATKOZÁSAI
Ebben a posztban arról lesz szó, hogy milyen eddigi régészeti eredményekre támaszkodhatunk a csata rekonstrukcióját illetően.
A mohácsi csatához hasonló emberi tevékenységek akaratlanul is nyomot hagynak a környezeten. Ezen nyomok felderítésével és a történettudomány, illetve a logikai elemzés segítségével történő helyes értelmezésével évszázadokkal később is következtetéseket vonhatunk le a történések helyével, idejével, lefolyásával kapcsolatosan.
A mohácsi csatához köthető nyomok régészeti feltárásában véleményem szerint eddig három személy eredményeit érdemes külön kiemelni.
GERGELY ENDRE 1924-25 folyamán folytatott ásatásokat a mohácsi csatatéren. Tevékenységének eredményét alapvetően befolyásolta, hogy az ásás során néhány ember kézi erejére volt kénytelen hagyatkozni. Tevékenységében elsősorban abból a feltételezésből indult ki, hogy Sátorhely környéke helyett attól, illetve akár a Borza pataktól délre eső területen zajlott le a csata, így ásatásait első sorban erre a területre összpontosította, különös figyelemmel a főút mellett fekvő Törökdombra, illetve az ún. Vizslaki rétre. Az általa találtak leginkább római eredetű maradványok voltak. A Törökdombon legnagyobb valószínűséggel a római határ (Limes) egyik őrtornya állhatott, más érdemi lelet innen azóta sem került elő. Munkája fő eredményének azt tarthatjuk, hogy a Törökdomb és környéke nagy eséllyel közvetlenül nem köthető a csatához.
PAPP LÁSZLÓ az 1950-es évek második felétől kezdve szisztematikusan kutatta a csatateret. Néprajzi háttere sokat segítette abban, hogy a helyi lakosoktól információkat nyerhessen és ez nagyban segítette a kutatásait. 1960-ban így találták meg az első ma is ismert tömegsírokat Sátorhely mellett. Ezt követő kutatásai Földvár falu megtalálására, illetve a küzdőtér behatárolására, valamint újabb tömegsírok felkutatására irányultak. Véleményem szerint Földvár lokalizációját nagyjából helyesen végezte el, és helyesen mutatott rá, hogy ez nem az a település, amely a küzdőtéren, a török ágyúk közvetlen közelében feküdt. A települést keresve jutott el a délnyugati dombvonulat lábánál fekvő középkori falu, Mersa felfedezéséhez, amelyet ő szerintem tévesen azonosított a csatatéren fekvő faluval. A tömegsírok felkutatásán túl munkájának legnagyobb eredménye a csatatér és környékéről szóló addig feltárt néprajzi, történeti, régészeti adatok első rendszerbe foglalása. https://library.hungaricana.hu/…/MEGY_BARA_JPM_evkonyv_19…/…
https://library.hungaricana.hu/…/MEGY_BARA_JPM_evkonyv_19…/…
BERTÓK GÁBOR munkatársaival a kétezres évek második fele óta foglalkozik a csata nyomainak kutatásával. Elsősorban fémkeresős kutatásra, illetve más, ásást nem igénylő módszerekre épülő munkájuk eredményeképpen elmúlt tíz évben nagy számú releváns lelet (ólomgolyók, lószerszám-, és fegyvertöredékek) került elő, amelyek első sorban a csata belső küzdőterének és főbb eseményeinek azonosításában jelenthetnek erős támpontot. Fontos eredmény egy középkori falunyom azonosítása a mai Majs közelében, amelynek elhelyezkedése teljesen egybevág a Brodarics István által leírt faluéval. Bertók Gábor munkájának legfontosabb eredménye, e falunyom azonosítása, illetve hogy mára olyan mennyiségű és minőségű régészeti adat áll rendelkezésünkre, amelyek már alkalmasak alaposabb elemzésre és következtetések levonására.
https://index.indavideo.hu/…/Nem_is_tudjuk_hol_esett_el_Mag… http://epa.oszk.hu/…/EPA00018_hadtortenelmi_2011_3_919-928.…
Illik tovább megemlíteni a magyar hadirégészet egyik úttörője, NÉGYESI LAJOS nevét, aki évtizedek óta szorgalmazza, támogatja és folytatja Majs és környékének vizsgálatát.
https://www.academia.edu/…/CSAT%C3%81K_N%C3%89MA_TAN%C3%9AI…
Néhány éve Pap Norbert professzor vezetésével egy újabb csoport kezdett dolgozni a mohácsi csatatér kutatásán, amely várhatóan régészeti feltárást is magában foglal. Erről a munkáról régészeti vonatkozású új adatokat tudomásom szerint eddig nem közöltek.
A rekonstrukció további folyamatában nagy mértékben fogunk támaszkodni a régészeti adatokra.
